A környék már az őskorban is lakott volt. A 15. században már városként említik. Nevét feltehetőleg francia nyelvű bevándorlóktól kapta, akiket a tatárjárás után telepítettek a környékre. A név a francia „taille" (vágás, irtás) szóból ered, valószínűleg arra utal, hogy a szőlőtelepítés előtt a domboldal bozótosát kiirtották.

A község központjában szobrot állítottak annak a ténynek, hogy Tállya Európa földrajzi középpontja.

A IV. Béla király kezdeményezésére épült kővár  sokaknak ismerős, mivel a kevés jó állapotban megmaradt középkori várunk egyike.

- horgászati lehetőség
- kenu köcsönözhető
- szalonna sütés
- bográcsozás
- szabadtéri sportok

A Hernád partja tökéletes helyszínt biztosít a pihenésre vágyó vendégeknek, a nyugodt sport kedvelőinek kínál kiváló környezetet, értendő itt a pecázás is.

Károli Gáspár gönci református lelkész, a Kassavölgyi Egyházmegye superintendense volt az, aki lefordította és 1590-ben megjelentette az elsõ teljes magyar nyelvû Bibliát, ezzel ismertté tette a község nevét az ország határain kívül is.

Az úgynevezett Huszita-ház Gönc központjában, a Kossuth Lajos utcában található. A ház a XVII-XVIII. században épült, és valójában semmi köze a huszitákhoz, akik a XV-XVII. században tevékenykedtek a városban.
Az erődített jelleg, a mára részben beomlott föld alatti folyosó a települést sújtó különböző támadásoknak köszönhető.
Ma tájház. Benne a XIX. századra jellemző lakásbelsőt láthatunk. A pincében egy gönci hordót is találhatunk. A tájházban őrzik a közeli Pálos kolostorrom egyetlen megmaradt faragott kő ablakát.

Bacchus földje, a Tokaj-Hegyaljai Történelmi Borvidék, a világ első zárt borvidéke (1737) 2002-ben nyerte el a világörökségi címet. Az elmúlt ezer év alatt kialakult szőlőművelési hagyományok érintetlen, eredeti formában való továbbélése és a borvidék évezredes egysége mellett páratlan természeti adottságai, az építészeti és kulturális öröksége és a helyi hagyományok is indokolták, hogy az UNESCO Világörökség Bizottsága mint kultúrtájat felvette a világörökségi listára.

Az 1500-as évek közepén épült tégla alakú, kétszintes épület délnyugati sarkán torony állt, körben árok és palánk védte. Ezt hamar tovább bővítették háromtraktusú, majd zárt, belsőudvaros tömbbé, elé pedig huszárvár épült.